Nem baj, ha megtorpansz.

Monhatnám azt is, hogy irgalmatlan küzdelemmel és erőfeszítésekkel ballagok a kitűzött, minimum 25 kiló fogyás felé. De igazából semmi erőfeszítést nem tudok felmutatni. Nem koplalok, mióta diétázom, roppant változatosan és színesen étkezem, ízesebbnek érzem minden egyes ételemet mint azelőtt bármilyen gasztronómiai remekművet. Nyilván mindenkit más motivál a paleo elkezdésére, kit a fogyni vágyás, kit az egészség megdöccenése vagy felborulása, kit mindkettő. Engem mindkettő. De ugye érdekes volt ez, mert a súlyommal mindig is harcoltam, ahogy már említettem, sikertelenül. Ahogy elkezdődtek az első itt fáj-ott fáj panaszok, lábduzzadás, álomkór, a kettő együtt már túl sok volt nekem. Léptem. Persze mint kiderült, semmi bajom a világon, mégis elgondolkodtató az, hogy akkor miért voltak ilyesmi panaszaim? Meg a vérnyomásom is kezdett magasabb tartományban maradni. Szóval  a betegség felé vezető úton van egy kis, de annál fontosabb szakasz, amikor még orvosilag egészséges vagy. Hát legalábbis vérkép szerint. Nyilván senkit nem lehet atomjaira szedni, nem is volna értelme, a dirib-darabból nem látszik az egész. SZóval gyanús volt azért nekem ez az egészségesség. Így aztán a két dolog együtt adta a lökést a paleoválasztásra. Két és fél hónapja. Ma reggel állapítottam meg, hogy a nyolcadik kilóm most már tényleg isten igazából magamra hagyott, már a kilencedik készül leválni rólam. És ha tudnád, mennyit eszem és milyen jóízűen! Általában a fogyókúra idején az ember igyekszik minél kevesebbet csipegetni, minél inkább közelíteni a fűrészporízhez. Hülyeség. A test teljesen bepánikol, és amint kap valami finomságot, valami tartalmasat, azonnal raktároz, nehogy megint előforduljon a sokk. Na, és akkor egyszercsak jojó lesz belőle. Többet szedsz fel, mint amennyit leadtál, miután feladtad. Paleonál nagyon fontos az egészség. Ha megvannak a kellő ismereteid, hogy amit nem eszel, azt miért nem eszed, nem is fogod kívánni. Illetve eleinte még dehogyisnem. Én mondjuk nagyon meglepődtem azon, hogy a krumplinak ilyen hirtelen hátat tudtam fordítani. Meg a hüvelyeseknek. Azért megígértem magamnak, hogy a tizedik kiló után kapok egy kis zöldbabsalátát vagy főzeléket. Lehet, hogy utána soha többé nem gondolok rá. Majd elmesélem. 

A fogyókúrák kényes része a megtorpanás. Az összes nekifutásom a megtorpanásoknál vérzett el. Egyszerűen az ember annyira türelmetlen tud lenni, nem veszi tudomásul, hogy a szervezetének alkalmazkodnia kell. Fogalmam sincs, milyen folyamatok mennek végbe ilyenkor, de tény, hogy a fogyás mindig megáll hosszabb-rövidebb időre. Nálam volt úgy, hogy két hét is eltelt anélkül hogy egy dekát is moccant volna. Na jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen mocorog. Mivel a nap folyamán többször is ráállok a mérlegre kíváncsiságból, azt vettem észre, hogy függetlenül attól, hogy mit ettem, vagy egyáltalán ettem-e valamit, mindig mást mutat egy intervallumon belül. Nálam ez általában 1-1,5 kiló. És valahogy nem igazán függött az evéstől, hisz előfordult, hogy épp nem értem rá enni, mégis fél kilóval többet mutatott, mint reggel. Szóval igazából az a meglátásom, hogy a mérleget el kell kerülni, és havonta egyszer elég ráállni. Csak úgy tájékozódásképpen. Főleg, hogy egy paleosnak nem elsősorban a fogyás a cél. De engem most érdekel, hogy mi hogyan változik. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy fogyókúra idején, ha minimális mennyiségű szénhidrátot mégis magadhoz veszel, akkor beindítod a fogyást. Mert a szervezeted megnyugszik, hogy mégsem vonsz el tőle mindent, nem kell annyit raktároznia. És bár nem tudatosan, de megpróbáltam, igaz-e. Igaz. Az utóbbi hetekben sehogyan nem akaródzott átbillenni a nyolc kilón. Mondjuk nem sanyargattam magamat, meg nem is futottam le kilométereket, de akkor is, vártam már nagyon. A minap friss kiflit hoztam reggelire. Na, nem nekem, nehogy azt hidd, hanem a család egy hitetlenebb tagjának. Estefelé ott árválkodott a maradék, letörtem egy csücsköt és bekaptam. Az a jó egyébként a paleoban, hogy nincsen bűntudatod, mert tudod, hogy ha eltévelyedsz is, az csak olyan kivétel, ami szentesíti a szabályt. Meg a sóvárgás még jobban árt, mint használ. Szóval ha megkívánsz valami olyat, amit egyébként nem fogyasztasz, mert ismered a szervezetedre gyakorolt káros hatását, egy-két falattól nem kell rögvest kényszermunkatáborba delegálnod magad. Egy idő után úgysem lesz sóvárgás, mert rájössz, hogy amit azóta eszel, sokkal inkább ízlik, és tényleg egészséges is vagy tőle. Szóval egyik akalommal egy kis lángossal rendetlenkedtem. Egy icipici falat volt csak, minap pedig kiflicsücsökkel. Mindkét alkalommal az történt, hogy másnap kevesebbet mutatott a mérleg. Én ezt nem tudom neked megmagyarázni, de így volt. Így aztán én ezt az egészet úgy raktam össze, hogy amikor hosszú ideig nem mozdulnak lefelé a kilóid, valami akkor is végbemegy benned. Ilyenkor egy pici szénhidrátlökést adsz magadnak, és megint elindul a folyamat. De most ebbe kapaszkodva nehogy napi szinten gondolkodj a szénhidrátbevitelben, én itt havi bontásról beszélek. Természetesen eszünk szénhidrátot, persze. Ami gyümölcsben van, lassú felszívódásút. A lökéshez a gyorsat használod. Mint a tészta például, vagy egy darabka süti.  Hogy aztán most mekkorát sikerült mozdítanom a dolgon, nem tudom, de most már jó lenne a hó végén arról beszámolni hogy fogytam 10 kilót.

Lehet, hogy el kellene kezdenem mozogni. Igazán telhetetlennek mondhatom magamat akkor, ha elégedetlen lennék az eddigiekkel, amit szinte ülve és fekve értem el. Hát nem?

Beoltatod magad?

Na, beindult a kampány. Merthogy ugye közeleg az influenza. Főzőcske közben szól a rádió, nem szeretem a zenei rádiókat, mert erősen divatba jött az idétlenkedés, na meg van vagy 50 számuk, azt nyomatják napról napra, úgyhogy minden nap hallom mindet. Kerestem inkább egy beszélős rádiót. Kossuth. Igaz, itt meg sokat botladozik a nyelvük, majd ha már nem bírom tovább, eltekerem innen is. Ma az influenza volt a központi kérdés. Hogy én mennyit vigyorogtam.... Megkérdezték az utca emberét, hogy beoltatja-e magát, fele igennel, fele nemmel válaszolt. Utána meg a stúdióban beszélgettek okos szakemberekkel. A lényeg: halott (inaktivált) vírusokkal beoltják az embert, a szervezet mindjárt ki is dolgozza, hogyan kell a feladattal megküzdeni, aztán az infot elraktározza. Ha legközelebb jön az a csúnya vírus, pikkpakk kivégzi. Rögtön felkaptam a fejem. Ha az immunrendszerünk emlékezik és csak a könyvtárat kell kicsit megkotorni, akkor mi a fenének kell minden évben oltani? Nem úgy értem, hogy aki még nem volt beoltva, hanem az oltást meg kell ismételni minden évben. Akkor meg mi értelme ha a szervezetünk mégiscsak amnéziás? Na, ezt a riporter is azonnal megkérdezte a szakemberektől. Valószínűleg a sánta logika miatt eleve feltételezték a kérdést. Kész is volt a frappáns válasz, mintha nem is akkor született volna. (kackac) Hát tudjátok meg, hogy az úgy van, hogy mivel beoltatjuk magunkat és visszaverjük a vírusok támadását, azok gyorsan elinalnak a világ egy távoli pontjára és mutálódnak. Következő évben pedig visszatérnek páncélzatban, a legmodernebb fegyverekkel. Igenám, de addigra kész az újabb oltóanyag, és a dolog kezdődik előről. Több kérdés is felmerül bennem ezzel kapcsolatban. Ha úgyis minden évben újabb hadsereg támad, akkor minek az oltás? A tavalyi kórokozók, amik ellen fel vagyunk vértezve, már nem léteznek. A védőoltás ugyebár természeténél fogva egy életre véd minket bizonyos vírus ellen, amely csak egy évig létezik. Hoppá. És honnan tudják a mi agyafúrt kutatóink, hogy egészen pontosan mi lesz az új törzs aminek a támadását ismét vissza kell verni? Azért egy ilyen vakcina felfedezése nem ripsz-ropsz megy. Mégis, mire ideér a világ távoli pontjáról, mi fel vagyunk készülve erősen. Törvényszerű lenne tehát, hogy a világ távoli pontján ezerszámra hullanának az emberek, mivel ők hátrányban vannak a vakcina kidolgozásában. Én ilyesmit nem igazán hallottam. Na és ha ott a fészek, a világ távoli pontján, nem inkább azt kéne kifüstölni? Nem az emberekre gondoltam, hanem ugye a vírusfészekre. Ugye, milyen ostobaság? Na, meg a másik javaslat: a család minden tagja oltassa be magát, az is, aki erős szervezettel bír, mert bár ő nem betegszik meg, hazaviszi a vírust a gyenge nagypapának. Hát az agyam eldobom... ha nagypapa beoltatta magát, akkor mégsincs védve? Az lesz a legjobb akkor, ha mindenki vakcinával a bőre alatt szépen bezárkózik a fürdőszobába, se ki, se be, aztán valahogy csak megússzák. Járvány idején teli a híradó az influenza áldozataival. Hozzáteszik, hogy nem oltatta be magát. Vagy, hogy későn oltatta be magát. Meg van egy-két kósza hír arról, aki beoltatta magát és az oltás okozta szövődményekbe halt bele, ami azért mégsem igazán bizonyított.

Ilyen összevisszaságban én azt hiszem, döntést hoztam, nem leszek influenzás. Azt hitted, az oltás miatt? Ne nevettess...

Ha az orvosok értenének a felsőbb szintű matematikához...

Utóbbi napokban sokat elméláztam azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a nagy felfedezések egy részét nem orvos-kutatók teszik, hanem sok esetben olyanok, akik valamely más szakmából, más tudományból átvargabetűztek a gyógyításba. Vegyük például Csókai doktort. Műszerész volt, biztos jó, vagy a legjobb, vagy az is lehet hogy közepes, vagy szerette a szakmáját csak és szeretett gondolkodni meg bütykölni. Aztán (ezt egy riportban hallottam) miután meghalt ha jól emlékszem, a felesége, de bocsássa meg nekem, ha rosszul emlékszem, mindenesetre egy közeli szerettéről volt szó, akkor egyszerűen nem hitte el, hogy nem lehetett volna megmenteni. Nem ragozom össze-vissza, sebész lett belőle. Tán agysebész, azt hiszem. Hiányosak az információim, de amire ki akadok lukadni, ahhoz nem fontos. Szóval a sebész úr munkája során kidolgozott egy olyan operációs eljárást, ami teljesen új volt  a sebészi gyakorlatban. Elővette a műszerészlogikáját, a fizikatudását és úgy gondolkodott, hogy ha a koponyacsontból eltávolít egy darabkát, majd mikor a megduzzadt agynak így helye lesz, végül a duzzanat lemegy, a csontot visszateszi, megmenthető a beteg élete. Mint amikor a kukta felrobban, ha a szelep edugul ugye, ugyanaz a szisztéma.Elkerülni a robbanást. Így kifelé van helye, befelé nem tud úgysem terjeszkedni. Milyen pici felfedezés, és mégis milyen nagy!!! Számtalan ember életét megmentette így, akik amúgy meghaltak volna. Motiváció: megmenteni a beteg életét. És nem a szakmai siker, az elismerés hajhászása vagy a kinevezésé. Na, errefel mi történt? Az egész orvostársadalom sarlatánnak kiáltotta ki, ki akarták zárni az orvosi kamarából, miközben külföldi egyetemek hívták meg előadást tartani, ugyan, tanítsa már meg az elméletét ott is. Itt meg kirúgás jár ám a gondolkodásért!!! Talán külföldi nyomásra helyezkedhetett el mégis egy vidéki város kórházában. Ez persze csak feltételezés, mert a tényeket nem ismerem. Nagyon tudom becsülni az ilyen embereket, akik szembemennek a százéves dogmákkal, a gondolkodásra képtelen tudósokkal, mert ő igenis tudja, hogy emberéleteket ment a módszere. Később egy olyan kis bigyulát talált fel, ami a műtét során a mikroszkópikus méretű kézremegést is mérsékli. Mert erek varrásánál meg úgy egyátalán, kényes helyeken ez nem mindegy. Az ő meghurcolása évekig tartott. Nem tudom, kivívta-e már méltó helyét az orvostársadalomban, én mindenesetre megszavazok neki egy Nobel-díjat. A másikat pedig Szendi Gábornak. Hogy miért ekkora kanyarral értem ide? Mert látható, hogy nem egyedi eset ez Magyarországon. Hogy miért, fogalmam sincs. A szakmai féltékenység, az érdekek, meg tudom is én még mi, erősebb, többet nyom a latban, mint az a cél, hogy a tudásoddal megments életeket. Márpedig a doktor úr "igéje" igenis megállja a helyét, én kipróbáltam egyrészt, másrészt pedig nem az történt, hogy ült a fotelben és megvilágosodott, összeállította a tant és tűzzel-vassal terjeszteni kezdte jó pénzért. Nem, rengeteg szakcikkel, kísérlettel, vizsgálati eredményekkel támasztja alá, hogy miért is kellene elhinnünk neki, amit mond. Nos, a matematikai vonatkozás itt is jelen van, hisz Szendi Gábor programozó matematikusként kezdte. Szóval a természet logikájával teljesen tisztában van. Tudja, hogy hiába magyarázzuk meg, hogy 2x3=23, attól az még nem lesz igaz. Sőt! Ugyanannyira blőd marad az állítás. A minap láttam a videómegosztón vele egy interjút, ahol azt mondta, hogy ha egy életfolyamatban van algoritmus, akkor az működik. Ha van egy probléma, és algoritmusokat állítunk fel, és azok mentén haladunk, akkor megoldjuk a problémát. Ha nincs algoritmus, a problémának nincsen megoldása. Fogalmam se, mi az az algoritmus (pedig biztos tanultam vala), viszont ez a mondat mégis fényt hozott a sötét szobába. Nem lehet úgy kutatómunkát végezni, hogy állítok valamit, aztán a tényeket és eredményeket addig csavargatom, amíg nem sikerül bizonyítani mindezt. Az a bizonyítás sánta lesz. Mégis, ha valaki hosszas keresgélés és kutatómunka után alátámasztott bizonyítékkal elénk tárja a kulcsot, megindul ellene a hajtóvadászat. Az ellehetetlenítés, a kiközösítés. Talán a szakmai féltékenység zöld szemű szörnye harapdálja a tudósok vádliját, azért rugdalják a felfedezőt. Azért az gáz, hogy már megint egy más szakterület képviselője jön rá olyan dolgokra, amire hosszas kutatás után az, akinek dolga lenne, nem lel. De itt másról is szó van, tudjuk. A gyógyszermaffia meg egyebek, nem részletezem, majd olvasod a könyveit és rájössz. Egyszerűen, ha valaki a logika mentén halad, akkor nem körben járkál. Jó, tudom, nem Szendi felfedezése egyedül és elsősorban, hiszen közel ezer szakcikket rágott át kutatási eredményeket elemezve. Egyedül ezeket a vizsgálatokat egy orvos nyilván nem tudja elvégezni, főleg hogy vannak benne 20 éves követéses vizsgálatok. De könyörgöm, ha a világ számos pontján egymástól független kutatók rájöttek már ezekre a dolgokra (táplálkozásunkban a szénhidrát, glutén, lektin stb hatásai, a szükségtelen gyógyszerek tragikus mellékhatásai), akkor miért kell ötven meg száz meg százötven éves dogmákhoz ragaszkodni, főleg, hogy a civilizációs betegségek száma hihetetlen mértékben nő? Nem értem... vagyis de, értem, de ha úgy van tényleg, ahogy értem, akkor nagyon megijedtem. Akkor azt kell higyjem, hogy nem a mi egészségünk vigyázása az igazi cél úgy általában, hanem az üzlet. És az is dereng, hogy az orvosok nem azért ugranak rá a felfedezőre, mert ők tudják a titkot, és féltik, mint a templomos lovagok. Akkor nem kellene szembesülnünk azzal, hogy az orvosok nagyon nagy százaléka elhízott, cukros, szívbeteg, rákos, szóval mutatják szépen a tükröt nekünk. Persze most ne a kezdő fiatal, esetleg sportot is űző dokira gondolj. Hanem az ötven feletti korosztályra. Ugyanis nem úgy kell ezt elképzelni, hogy bekapsz egy kiflit és holnap elvisz a rák vagy az infarktus. Ez alattomos folyamat. Szóval, ha tudnák, tennének ellene. Egyik ismerősöm belgyógyász-kardiológus. Ugyanúgy, mint más, a gyógyszerek bűvöletében dolgozik. Az édesapja egy, a mai korunkra sajnos elég jellemző emésztőszervi rákban hunyt el. Az ismerősöm minden követ megmozgatott, a legnevesebb specialistákat kereste fel. Na szóval, ha ő tudta volna, akkor nem menti meg? Dehogynem. Ők nagyon hisznek a gyógyszereikben, nagyon hisznek az elveikben, abban, amit tanultak, és ha valaki ilyen hülyeséggel jön, hogy pl. a tej alkalmatlan emberi fogyasztásra, a fejükhöz kapnak és szörnyülködnek hogy miért is szüntették meg a diliházakat. Pedig most már erősen kétséges, hogy ki az ostoba.  Vagy inkább egyértelmű....?

Következtetés

Az előző bejegyzésemben levő fejtegetéseim közben teljesen kiment a fejemből a nyilvánvaló tény, amire végülis ki akartam lukadni. Ha megnézed a koleszterinszintemet, és a bilirubint, elég nagy csökkenést látsz. A bilirubin a máj működésének az egyik jelzője. Ennek a neten kerestem utána. Én sem tudtam. Szóval. A mérgek elhagyásával meglehetősen nagy mértékben tehermentesítettem a májamat. Meg gondolom a hasnyálmirigyemet. Az egészségügyesek nézzék el nekem, ha rosszul kombinálok, de a tény az tény. Tehermentesítettem. És én mindig azt hittem, hogy egészségesen táplálkozom!!! A teljes kiőrlésű magamsütötte ízletes-ropogós-illatos kenyerek, párolt zöldségek, persze javarészt hüvelyesek, a tejfölös túró, a joghurt, és a többi ehhez hasonlatos egészségesnek kikiáltott ínycsiklandó étek fantasztikus egészséget feltételezett. Naja, akkor miért voltam állandóan álmos? Amint ezeket elhagytam, meg a cukrot, gabonát, mindjárt fellélegzett az összes méregmentesítő szervem. És ami a számomra leginkább bizonyította Szendi Gábor szavahihetőségét, az az volt, hogy ugye szót fogadván neki, a növényi olajok és margarinok száműzésével áttértem az állati zsírokra. Szinte naponta ettem szalonnát, el is fogyott egy táblával a két hónap alatt. Azonkívül a tojás napi táplálékká vált, a hús is, na nem kilószámra, olyan 10 dekányi mennyiség soksok zöldséggel, salátával. És így, az állati zsiradék emelésével elértem, hogy a koleszterinszintem elég rendesen visszahökkent. Na? Hát megvan az összefüggés!!! Márpedig, hogy nincsen összefügés! A zsírnak a koleszterinhez az égegyadta világon semmi köze nincsen. Lehet azt gondolni, hogy ez most nem a megfelelő vizsgálati összehasonlítás, lehet, hogy valami más eleme a táplálkozásomnak változott oly mértékben, hogy befolyásolta a koleszterint. Naja, én arra tippelek, hogy a transzzsír meg omega6 teljes mértékű kiiktatásával is hozzájárulhattam. Valahogy igen, ezt biztosnak érzem. Szóval.. igen, cáfolom a növényi eredetű olajok (kivéve a hidegen sajtolt extraszűz olivaolaj illetve kókuszolaj és társai) egészségbarát voltát, és cáfolom, hogy az állati zsírok hozzájárulnak a magas koleszterinszint alakuásához. Azt már most nem akarom bizonyítani saját tapasztalatból, hogy a koleszterinnek a hirtelen szívhalálhoz van-e köze, vagy sem. Az már tényleg nem az én dolgom, ennyi bizonyosság nekem elég ahhoz, hogy folytassam, amit elkezdtem. 

Bizonyíték: a vérkép

Végre itt van a kezemben fehéren feketén, hogy igenis jó úton járok! Szerintem mindenkit elfog a kétség, hogy lehet, hogy ez az egész valami újabb hóbort, valaki már megint be akarja fogni a szelet a vitorlájába, híres és gazdag akar lenni, jön, hogy csak a te érdekeidet tartja szem előtt, közben már kotorja is elő a pénztárcáját. Te meg igazodj el az útvesztőben. Az orvos tudományos síkon mozogva egészen mást mond, mint Szendi Gábor. De mint látom, Szendi úr is tudományos eredményeket lobogtat a szemem előtt. Olyanokat, amiket gyorsan bezártak egy kazettába, azt egy miniszéfbe, azt egy páncélszekrénybe, és lenyelték a kulcsot. Ki is rúgták... Vajon miért? Ha hülyeség az egész teória, akkor nem egyszerűbb megcáfolni, mint elhallgatni? Nem gyanús? De. Viszont a mezei homo sapiens is utána tud ellenőrizni dolgoknak. Akinek semmiféle orvosi előképzettsége, egészségügyi ismerete nincsen. Én ezt megtettem és majd elállt a szavam. Jobbanmondva elállt. Ugyanis kész lett a vérképem. Biztos emlékszel, múltkor mondtam, hogy csináltattam egyet mikor endokrinológushoz mentem, meg most, amikor már két hónap paleoéletmód van mögöttem. Egyszerűen nem hittem a szememnek, én gondoltam arra, hogy valószínűleg javulást fogok tapasztalni, kismértékűt, de hogy minden értékem szinte középre álljon be a két határérték közé, azt nem gondoltam. Két hónap alatt!!!! Számomra ez a legegyértelműbb bizonyíték, hogy a táplálkozásunknak igenis befolyása van az egészségünkre. De hát mondjuk ehhez miért kell bizonyosság? Azért ez igazán furcsa, hogy az ember a nyilvánvalóra keres bizonyságot, amit meg bizonyítani kellene, mint például, hogy a margarin igenis ezért és ezért egészséges, vagy a dobostorta, vagy a túrórudi, azt meg feltétel nélkül elfogadja, megeszi, mert tetszik neki. Nem egészséges! Sőt! Méreg! Egyszerűen az üzlet, a profit hajkurászása beszivárgott még a konyhánkba is. Reklámokban ajánlgatják a szívbarát margarint, egyszerűen ez nonszensz. Ez olyan mintha tüdőbarát cigarettáról beszélnénk. A cukor, ha megfigyeled, teljes mértékben ellepte a szánkat, persze képletesen értem. Szinte mindenben van hozzáadott cukor. Minden csomagolt élelmiszerben. Vagy szója. Eszem megáll. Elsőre nagyon nehéznek tűnik kiküszöbölni ezeket a káros dolgokat, rosszabb mint egy füstöt okádó gyárkémény, mert azt látod, nem mész arra. Igaz, utánad hozza a szél, de addigis csökken a koncentrációja. Viszont ami adalékanyagot belecsempésznek a felvágottba, konzervekbe, mindenbe ami dobozban, üvegben vagy zacskóban, fóliában van, azt te szépen megeszegeted mit sem sejtve. Nem is tudsz róla. Igaz, fel van tüntetve javarészt a csomagoláson, de nem azt írják rá a vajasdobozra, hogy a mértéktelen transzzsír- és omega6 fogyasztás hirtelen szívhalált okozhat, mint ahogy a cigarettán is ott az információ. Mégis cigiznek.  Biztos vajat is ennének. Akkor meg miért suttyomba megy a mérgezés? Mert nyilván, ha elhitetik veled, hogy ez egészséges, akkor te boldogan viszed haza a gyerekednek és  készíted belőle jó anya vagy apaként a vacsoráját vagy tízóraiját, pakolsz rá egy kis gluténnal turbózott parízert, és megelégedetten hátradőlsz az esti sorozatodat nézve, a pohár kakaóddal, hogy mindent megtettél a gyermek testi feljődése érdekében. A kakaód meg dolgozik, pár év múltán az orvos majd azt mondja neked, hogy autoimmun a cukorbetegséged, vagy hogy a génjeidben hordoztad a rákra való hajlamot. Nyilván nem csap be, hisz ő maga is így hiszi. Persze nem az az egy pohár kakaó a hibás ám, ezt én sem mondom. De nézd csak meg mennyi tej fogy el nálad egy hónapban. Vagy cukor. Vagy étolaj. Vagy liszt. Kenyér. Én havi 4-5 liter étolajat használtam el. Vegyük 4 liternek, és szerintem ez átlagos. Mondjuk hogy akciós olaj, könnyebb szorzás kedvéért 400 ft, akkor havi szinten az 1600. Ha szakítok az olajjal, és a bő olajban sütött dolgokkal, akkor nyugodtan kijelenthetem hogy egy fél literes olivaolaj, (cca 800 ft) egy kilós kókuszolaj (1800 ft) bőven kiszolgál egy hónapban. Ja, hogy ez többre jön ki? Igen. És mennyivel? Hozzáteszem, hogy nekem egy hónap alatt fél kiló kókuszolajam fogyott, tehát megint csak jobban jöttem ki. Ugyanez a nyírfacukorral vagy mézzel. Száműztem a cukrot. Vettem fél kiló nyírfacukrott cca 1400 ft-ért. Igen. Drága, én is halogattam. Viszont azt vettem alapul, hogy egy hónapban minimum egy kiló cukor elfogyott, de leginkább kettő. Sütik, egyebek. Most javarészt mézet használok mondjuk sütibe, vagy nyírfacukrot. Kevesebb kell belőle egyrészt, másrészt mióta természetes ételeket eszem, azóta nem váltódik ki belőlem indokolatlan evéskényszer. A szervezet jelez, ha éhes, adok neki táplálékot, egyébként ezen van a hangsúly, és aztán már nem éhes. Ennyi. Igen, azon van a hangsúly, hogy a testünket táplálni kell és nem etetni. Ma már az a cél, hogy élvezkedj, ezért eszel ízesített ételeket. Nem arra gondoltam, hogy megfűszerezed a sülthúst, hanem az ízfokozókra, aromákra, amivel a gyártók biztosra mennek, hogy megveszed. A cukor-zsír kombóra, hiszen ez eteti magát leginkább, ezért annyira finom a levelestészta, a sütemények. Az árösszehasonlításból kimaradt egy meglehetősen lényeges elem. Méghozzá a gyógyszerekre fordított költség. Ha a testedet tényleg csak táplálod, akkor valószínű, hogy nem kell kuporgatnod a havi gyógyszeradagra. De ha eteted mindenféle finomsággal (mert neked ízlik), akkor előbb-utóbb tutira biztosra veheted, hogy valamilyen problémával orvosnál kötsz ki. Lehet hogy enyhébbel, lehet hogy súlyosabbal, lehet, hogy csak vérnyomásgyógyszerrel kezded, ami majd szépen kikezdi a vesédet, igaz, csak 20 év múlva, vagy 30, meg jön hozzá egy kis szívzörej vagy kezdődő cukorbetegség. Tessék kérem, lehet válogatni. Ami engem illet, én utálok a váróban ücsörögni meg patikában sorban állni. És inkább veszek heti egy avocadot a havi gyógyszer árából. Mindenkinek fontosnak kell, hogy legyen az egészsége. Valószínűleg fontos is, csak bedőlnek a reklámoknak, mert elhitetik velük, hogy egészséges, amit éppen rájuk akarnak tukmálni. Mert ugye, így kerek a világ. Mint az alma. Csak ugye látjuk, hogy járt Hófehérke is a mérgezett almával.  Kell ez nekünk?

Nos, akkor a lényegre térek, mert elkalandoztam. Direkt volt egyébként. Szóval a vérképem változását ideskiccelem neked. Az első érték a 2 hónappal ez előtti, a második a múlt heti eredmény. Zárójelben a határértékek.

Vércukor 5,2-4,8 (3,9-5,9) Triglicerid 1,24-1,08 (0,50-1,60) Összkoleszterin 6,2-5,5 (3,9-5,8) Összes bilirubin 14-9 (2-18) GGT 31-21 (4-32) Vörösvértest 4,83-5,02 (4-5,60) Hemoglobin 149-151 (120-160) Hematokrit 0,449-0,455 (0,360-0,460) MCV 93-90,8 (80-100) MCH 30,7-30,2 (26-34) MCHC 331-333 (310-360) Thrombocita 253-269 (120-350) Fehérvstszám 8,5-9,6 (4-10) Neutrofil 62,6-63,1 (51-75) Eozinofil 4,3-3 (1-4) Limfocita 26,5-28 (20-40) Monocita 3,6-402 (2-10) Bazofil 1,5-0,5 (0-2) Neutrofil absz 5,31-6,02 (2,01-7,5) Eozinofil absz 0,37-0,28 (0,04-0,40) Limfocita absz 2,25-2,67 (0,8-4) Monocita absz 0,3-0,4 (0,08-1) Basofil absz 0,13-0,05 (0-0,1) RDW-CV 12,1-12,3 (11,6-14,8)

A fentiekből is látható, hogy alapvetően a kiindulási vérképem sem volt kritikus, teljesen egészséges voltam két hónappal ez előtt is. (csak azt nem értem, miért voltam mégis egyfolytában fáradt, mint megrakott öszvér) Viszont a diéta után az értékek javulást mutatnak, én úgy látom. Azt hiszem, még időben tértem a jó útra, nem volt sem visszafordítandó, sem visszafordíthatatlan elváltozás. Én azt hiszem, a végső konklúzió az, hogy tényleg igaz a mondás, csak kicsit máshogy kell értelmezni. Az vagy, amit megeszel. Nem, nem leszak hal vagy csirke, de még nyírfa sem, vagy méhecske. Egyszerűen az a lényeg, hogy törekedj arra, hogy amit azért viszel be táplálékként a testedbe, hogy elég energiád legyen a napi teendőidet elvégezni, hogy ellenállj a stresszhelyzetekben és jól gyere ki belőle, azt jól válaszd meg. Ne adj mérgeket neki, mert a máj, a hasnyálmirigy, a vese és egyéb szerveid egy ideig küzdenek vele, de alkatodtól függően előbb vagy utóbb belefáradnak. És nem mindegy hogy mikor, és főként, hogy hogyan fejezed be. Hogy mikor hagyod el a szeretteidet. Hogy ápolásra kényszerülsz-e, hogy nekik ahelyett, hogy a saját életüket egyengetnék, meg a gyermekeikét, az legyen a feladatuk, hogy rajtad kell-e már pelenkát cserélni. 

Inkább vigyázz magadra, és amíg teheted, rájuk is.