Utóbbi napokban sokat elméláztam azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a nagy felfedezések egy részét nem orvos-kutatók teszik, hanem sok esetben olyanok, akik valamely más szakmából, más tudományból átvargabetűztek a gyógyításba. Vegyük például Csókai doktort. Műszerész volt, biztos jó, vagy a legjobb, vagy az is lehet hogy közepes, vagy szerette a szakmáját csak és szeretett gondolkodni meg bütykölni. Aztán (ezt egy riportban hallottam) miután meghalt ha jól emlékszem, a felesége, de bocsássa meg nekem, ha rosszul emlékszem, mindenesetre egy közeli szerettéről volt szó, akkor egyszerűen nem hitte el, hogy nem lehetett volna megmenteni. Nem ragozom össze-vissza, sebész lett belőle. Tán agysebész, azt hiszem. Hiányosak az információim, de amire ki akadok lukadni, ahhoz nem fontos. Szóval a sebész úr munkája során kidolgozott egy olyan operációs eljárást, ami teljesen új volt a sebészi gyakorlatban. Elővette a műszerészlogikáját, a fizikatudását és úgy gondolkodott, hogy ha a koponyacsontból eltávolít egy darabkát, majd mikor a megduzzadt agynak így helye lesz, végül a duzzanat lemegy, a csontot visszateszi, megmenthető a beteg élete. Mint amikor a kukta felrobban, ha a szelep edugul ugye, ugyanaz a szisztéma.Elkerülni a robbanást. Így kifelé van helye, befelé nem tud úgysem terjeszkedni. Milyen pici felfedezés, és mégis milyen nagy!!! Számtalan ember életét megmentette így, akik amúgy meghaltak volna. Motiváció: megmenteni a beteg életét. És nem a szakmai siker, az elismerés hajhászása vagy a kinevezésé. Na, errefel mi történt? Az egész orvostársadalom sarlatánnak kiáltotta ki, ki akarták zárni az orvosi kamarából, miközben külföldi egyetemek hívták meg előadást tartani, ugyan, tanítsa már meg az elméletét ott is. Itt meg kirúgás jár ám a gondolkodásért!!! Talán külföldi nyomásra helyezkedhetett el mégis egy vidéki város kórházában. Ez persze csak feltételezés, mert a tényeket nem ismerem. Nagyon tudom becsülni az ilyen embereket, akik szembemennek a százéves dogmákkal, a gondolkodásra képtelen tudósokkal, mert ő igenis tudja, hogy emberéleteket ment a módszere. Később egy olyan kis bigyulát talált fel, ami a műtét során a mikroszkópikus méretű kézremegést is mérsékli. Mert erek varrásánál meg úgy egyátalán, kényes helyeken ez nem mindegy. Az ő meghurcolása évekig tartott. Nem tudom, kivívta-e már méltó helyét az orvostársadalomban, én mindenesetre megszavazok neki egy Nobel-díjat. A másikat pedig Szendi Gábornak. Hogy miért ekkora kanyarral értem ide? Mert látható, hogy nem egyedi eset ez Magyarországon. Hogy miért, fogalmam sincs. A szakmai féltékenység, az érdekek, meg tudom is én még mi, erősebb, többet nyom a latban, mint az a cél, hogy a tudásoddal megments életeket. Márpedig a doktor úr "igéje" igenis megállja a helyét, én kipróbáltam egyrészt, másrészt pedig nem az történt, hogy ült a fotelben és megvilágosodott, összeállította a tant és tűzzel-vassal terjeszteni kezdte jó pénzért. Nem, rengeteg szakcikkel, kísérlettel, vizsgálati eredményekkel támasztja alá, hogy miért is kellene elhinnünk neki, amit mond. Nos, a matematikai vonatkozás itt is jelen van, hisz Szendi Gábor programozó matematikusként kezdte. Szóval a természet logikájával teljesen tisztában van. Tudja, hogy hiába magyarázzuk meg, hogy 2x3=23, attól az még nem lesz igaz. Sőt! Ugyanannyira blőd marad az állítás. A minap láttam a videómegosztón vele egy interjút, ahol azt mondta, hogy ha egy életfolyamatban van algoritmus, akkor az működik. Ha van egy probléma, és algoritmusokat állítunk fel, és azok mentén haladunk, akkor megoldjuk a problémát. Ha nincs algoritmus, a problémának nincsen megoldása. Fogalmam se, mi az az algoritmus (pedig biztos tanultam vala), viszont ez a mondat mégis fényt hozott a sötét szobába. Nem lehet úgy kutatómunkát végezni, hogy állítok valamit, aztán a tényeket és eredményeket addig csavargatom, amíg nem sikerül bizonyítani mindezt. Az a bizonyítás sánta lesz. Mégis, ha valaki hosszas keresgélés és kutatómunka után alátámasztott bizonyítékkal elénk tárja a kulcsot, megindul ellene a hajtóvadászat. Az ellehetetlenítés, a kiközösítés. Talán a szakmai féltékenység zöld szemű szörnye harapdálja a tudósok vádliját, azért rugdalják a felfedezőt. Azért az gáz, hogy már megint egy más szakterület képviselője jön rá olyan dolgokra, amire hosszas kutatás után az, akinek dolga lenne, nem lel. De itt másról is szó van, tudjuk. A gyógyszermaffia meg egyebek, nem részletezem, majd olvasod a könyveit és rájössz. Egyszerűen, ha valaki a logika mentén halad, akkor nem körben járkál. Jó, tudom, nem Szendi felfedezése egyedül és elsősorban, hiszen közel ezer szakcikket rágott át kutatási eredményeket elemezve. Egyedül ezeket a vizsgálatokat egy orvos nyilván nem tudja elvégezni, főleg hogy vannak benne 20 éves követéses vizsgálatok. De könyörgöm, ha a világ számos pontján egymástól független kutatók rájöttek már ezekre a dolgokra (táplálkozásunkban a szénhidrát, glutén, lektin stb hatásai, a szükségtelen gyógyszerek tragikus mellékhatásai), akkor miért kell ötven meg száz meg százötven éves dogmákhoz ragaszkodni, főleg, hogy a civilizációs betegségek száma hihetetlen mértékben nő? Nem értem... vagyis de, értem, de ha úgy van tényleg, ahogy értem, akkor nagyon megijedtem. Akkor azt kell higyjem, hogy nem a mi egészségünk vigyázása az igazi cél úgy általában, hanem az üzlet. És az is dereng, hogy az orvosok nem azért ugranak rá a felfedezőre, mert ők tudják a titkot, és féltik, mint a templomos lovagok. Akkor nem kellene szembesülnünk azzal, hogy az orvosok nagyon nagy százaléka elhízott, cukros, szívbeteg, rákos, szóval mutatják szépen a tükröt nekünk. Persze most ne a kezdő fiatal, esetleg sportot is űző dokira gondolj. Hanem az ötven feletti korosztályra. Ugyanis nem úgy kell ezt elképzelni, hogy bekapsz egy kiflit és holnap elvisz a rák vagy az infarktus. Ez alattomos folyamat. Szóval, ha tudnák, tennének ellene. Egyik ismerősöm belgyógyász-kardiológus. Ugyanúgy, mint más, a gyógyszerek bűvöletében dolgozik. Az édesapja egy, a mai korunkra sajnos elég jellemző emésztőszervi rákban hunyt el. Az ismerősöm minden követ megmozgatott, a legnevesebb specialistákat kereste fel. Na szóval, ha ő tudta volna, akkor nem menti meg? Dehogynem. Ők nagyon hisznek a gyógyszereikben, nagyon hisznek az elveikben, abban, amit tanultak, és ha valaki ilyen hülyeséggel jön, hogy pl. a tej alkalmatlan emberi fogyasztásra, a fejükhöz kapnak és szörnyülködnek hogy miért is szüntették meg a diliházakat. Pedig most már erősen kétséges, hogy ki az ostoba. Vagy inkább egyértelmű....?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése