Nem baj, ha megtorpansz.

Monhatnám azt is, hogy irgalmatlan küzdelemmel és erőfeszítésekkel ballagok a kitűzött, minimum 25 kiló fogyás felé. De igazából semmi erőfeszítést nem tudok felmutatni. Nem koplalok, mióta diétázom, roppant változatosan és színesen étkezem, ízesebbnek érzem minden egyes ételemet mint azelőtt bármilyen gasztronómiai remekművet. Nyilván mindenkit más motivál a paleo elkezdésére, kit a fogyni vágyás, kit az egészség megdöccenése vagy felborulása, kit mindkettő. Engem mindkettő. De ugye érdekes volt ez, mert a súlyommal mindig is harcoltam, ahogy már említettem, sikertelenül. Ahogy elkezdődtek az első itt fáj-ott fáj panaszok, lábduzzadás, álomkór, a kettő együtt már túl sok volt nekem. Léptem. Persze mint kiderült, semmi bajom a világon, mégis elgondolkodtató az, hogy akkor miért voltak ilyesmi panaszaim? Meg a vérnyomásom is kezdett magasabb tartományban maradni. Szóval  a betegség felé vezető úton van egy kis, de annál fontosabb szakasz, amikor még orvosilag egészséges vagy. Hát legalábbis vérkép szerint. Nyilván senkit nem lehet atomjaira szedni, nem is volna értelme, a dirib-darabból nem látszik az egész. SZóval gyanús volt azért nekem ez az egészségesség. Így aztán a két dolog együtt adta a lökést a paleoválasztásra. Két és fél hónapja. Ma reggel állapítottam meg, hogy a nyolcadik kilóm most már tényleg isten igazából magamra hagyott, már a kilencedik készül leválni rólam. És ha tudnád, mennyit eszem és milyen jóízűen! Általában a fogyókúra idején az ember igyekszik minél kevesebbet csipegetni, minél inkább közelíteni a fűrészporízhez. Hülyeség. A test teljesen bepánikol, és amint kap valami finomságot, valami tartalmasat, azonnal raktároz, nehogy megint előforduljon a sokk. Na, és akkor egyszercsak jojó lesz belőle. Többet szedsz fel, mint amennyit leadtál, miután feladtad. Paleonál nagyon fontos az egészség. Ha megvannak a kellő ismereteid, hogy amit nem eszel, azt miért nem eszed, nem is fogod kívánni. Illetve eleinte még dehogyisnem. Én mondjuk nagyon meglepődtem azon, hogy a krumplinak ilyen hirtelen hátat tudtam fordítani. Meg a hüvelyeseknek. Azért megígértem magamnak, hogy a tizedik kiló után kapok egy kis zöldbabsalátát vagy főzeléket. Lehet, hogy utána soha többé nem gondolok rá. Majd elmesélem. 

A fogyókúrák kényes része a megtorpanás. Az összes nekifutásom a megtorpanásoknál vérzett el. Egyszerűen az ember annyira türelmetlen tud lenni, nem veszi tudomásul, hogy a szervezetének alkalmazkodnia kell. Fogalmam sincs, milyen folyamatok mennek végbe ilyenkor, de tény, hogy a fogyás mindig megáll hosszabb-rövidebb időre. Nálam volt úgy, hogy két hét is eltelt anélkül hogy egy dekát is moccant volna. Na jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen mocorog. Mivel a nap folyamán többször is ráállok a mérlegre kíváncsiságból, azt vettem észre, hogy függetlenül attól, hogy mit ettem, vagy egyáltalán ettem-e valamit, mindig mást mutat egy intervallumon belül. Nálam ez általában 1-1,5 kiló. És valahogy nem igazán függött az evéstől, hisz előfordult, hogy épp nem értem rá enni, mégis fél kilóval többet mutatott, mint reggel. Szóval igazából az a meglátásom, hogy a mérleget el kell kerülni, és havonta egyszer elég ráállni. Csak úgy tájékozódásképpen. Főleg, hogy egy paleosnak nem elsősorban a fogyás a cél. De engem most érdekel, hogy mi hogyan változik. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy fogyókúra idején, ha minimális mennyiségű szénhidrátot mégis magadhoz veszel, akkor beindítod a fogyást. Mert a szervezeted megnyugszik, hogy mégsem vonsz el tőle mindent, nem kell annyit raktároznia. És bár nem tudatosan, de megpróbáltam, igaz-e. Igaz. Az utóbbi hetekben sehogyan nem akaródzott átbillenni a nyolc kilón. Mondjuk nem sanyargattam magamat, meg nem is futottam le kilométereket, de akkor is, vártam már nagyon. A minap friss kiflit hoztam reggelire. Na, nem nekem, nehogy azt hidd, hanem a család egy hitetlenebb tagjának. Estefelé ott árválkodott a maradék, letörtem egy csücsköt és bekaptam. Az a jó egyébként a paleoban, hogy nincsen bűntudatod, mert tudod, hogy ha eltévelyedsz is, az csak olyan kivétel, ami szentesíti a szabályt. Meg a sóvárgás még jobban árt, mint használ. Szóval ha megkívánsz valami olyat, amit egyébként nem fogyasztasz, mert ismered a szervezetedre gyakorolt káros hatását, egy-két falattól nem kell rögvest kényszermunkatáborba delegálnod magad. Egy idő után úgysem lesz sóvárgás, mert rájössz, hogy amit azóta eszel, sokkal inkább ízlik, és tényleg egészséges is vagy tőle. Szóval egyik akalommal egy kis lángossal rendetlenkedtem. Egy icipici falat volt csak, minap pedig kiflicsücsökkel. Mindkét alkalommal az történt, hogy másnap kevesebbet mutatott a mérleg. Én ezt nem tudom neked megmagyarázni, de így volt. Így aztán én ezt az egészet úgy raktam össze, hogy amikor hosszú ideig nem mozdulnak lefelé a kilóid, valami akkor is végbemegy benned. Ilyenkor egy pici szénhidrátlökést adsz magadnak, és megint elindul a folyamat. De most ebbe kapaszkodva nehogy napi szinten gondolkodj a szénhidrátbevitelben, én itt havi bontásról beszélek. Természetesen eszünk szénhidrátot, persze. Ami gyümölcsben van, lassú felszívódásút. A lökéshez a gyorsat használod. Mint a tészta például, vagy egy darabka süti.  Hogy aztán most mekkorát sikerült mozdítanom a dolgon, nem tudom, de most már jó lenne a hó végén arról beszámolni hogy fogytam 10 kilót.

Lehet, hogy el kellene kezdenem mozogni. Igazán telhetetlennek mondhatom magamat akkor, ha elégedetlen lennék az eddigiekkel, amit szinte ülve és fekve értem el. Hát nem?