Mielőtt....

Igen, hosszú út vezetett eddig, illetve hosszú idő telt el, attól kezdve, hogy az oviban vagy a játszótéren felcsendült a "digidagi, daganat, kergeti a halakat" kezdetű, a mondókálók számára bizonyára vicces és végtelenítve ismételhető strófa. Ma persze felnőttkorban már inkább csak az "á, dehogy vagy te kövér" jótékony véleménynyilvánítással találkozom. DE IGEN, AZ VAGYOK!!!!! 

És nagyon rossz dolog kövérnek lenni. Nem csak kifelé. Folytonosan cipelni, nem elférni, utálni a kirakatokban tükröződő képmást. Megkönnyebbülni, ha egy nálánál kövérebbet lát meg az ember, hogy hálistennek, hogy azért ennyire nem. Rengeteg fogyókúrát kipróbáltam. Huszonévesen klasszul működött a dolog, kis ugrabugrálás, kis diéta, és sutty, két hét alatt 5-6 kiló ágyő! Aztán két gyerek születése után egyszercsak a felismerés. Úristen, rajtam maradt húsz kiló!!!! És kezdődtek a fogyókúrák. Akkor divatba jött a teronac nevű gyógyszer, én nem tudom, mit csinál az, tény hogy tíz kilót úgy ledobtam, mint a huzat, de összevesztem mindenkivel, állandóan ideges voltam, szerintem ha folytatom, rámegy az agyam teljesen. Nem is értem, hogy miért írták fel kérésre. Annyi megjegyzéssel hogy "én nem tenném". Aztán ha nem is ebben a sorrendben, de Atkins-diéta, káposztaleves, különböző fogyasztó kapszulák, teák, szerek, szétválasztódiéta. 

Nekem mindig azzal volt bajom hogy éhes voltam, ezért ideges, hiába bíztam ezerrel. És ha sikerült is pár kilót lenyomorgatnom magamról, feleannyi idő alatt visszajött a duplája. Aztán miután a lánykori súlyomat már 40 kilóval haladtam meg, dagadt a lábam, fájt a fejem, aluszékony voltam, már ha keveset ettem is, csak híztam, fogtam magam és eldöntöttem hogy orvosi segítséget kérek. Elmentem endokrinológiára, mert fejembe vettem, hogy tuti összeomlott az anyagcserém. Vagyis felborult. Szóval hogy valami nincs rendben. Vettek éhgyomri vért, majd egy zsemle és 2 dl. tej elfogyasztása után 2 órával egy újabbat. Igen ám, de a következő időpontig két hónap volt hátra. Meg is ijedtem rendesen. Mit csinálok addig? HÍZOK????  Keresnem kell valami diétát.... és ekkor eszembe jutott egy kollégánk, aki viszonylag rövid idő alatt feltűnően lefogyott. Persze a háta mögött ment a súgdolózás hogy biztos beteg. Volt aki fogta magát és rákérdezett. Na, akkor hallottam először a paleolit táplálkozásról, és azonnal meg is állapítottam, hogy ez az ember nem normális. Azóta eltelt vagy fél év, de lehet hogy egy, és most eszembe jutott... mi is volt az? Hát hol keres máshol az ember mint a fészbúkon?????? Leltem is egy oldalt, de onnan sok info nem áramlott, hát beírtam kérdésképpen hogy mégis hogyan és merre és miképp.... erre belinkelték nekem Szendi Gábor honlapját, alig bírtam felkelni a géptől, csak olvastam és olvastam és olvastam, egyik ámulatból a másikba estem. Szerencsére (fészbúkon, hol máshol) lelkes kis csoportba keveredtem, hol mindenféle kérdésemre választ kaptam-kapok, és komolyan, olyan mintha egy ajtó kinyílt volna előttem és ott van mögötte a TUDÁS. De még csak egy szeletét látom. Hát belevágtam. És most, két hónap elteltével, 7 kilóval könnyebben, fejfájás és fáradtság nélkül, teli energiával az jutott eszembe, hogy rajtam kívül biztosan vannak még útkeresők, akiknek talán majd segít, ha leírom ennek a két hónapnak a tapasztalatait, aztán pedig folytatom a közben szerzettekkel, az esetleges megtorpanásokkal. Talán nekem, magamnak is jó dolog lesz ez a napló, mert ha megfogalmazok egy kérdést, akkor sokszor a válasz is ott van a kérdésben. Mint ahogy a doktornőnek elmondtam, hogy ha szénhidrátot eszem, olyan álmos leszek, hogy a sírás kerülget... és akkor bevillant: AKKOR MEG MINEK ESZEM?????? 

A paleolit táplálkozás nagyon zanzásított lényege: nem eszünk finomított szénhidrátot, glutént, keményítő-, lektintartalmú dolgokat, hüvelyeseket, krumplit-kukoricát... szóval semmi gabona, ja, és tejterméket sem. 

Ilyenkor az első reakció mindig ez: Akkor mit eszel? Hát a többit.... majd elmesélem. Most megyek, elkészítem a vacsorámat :)