Egyél sütit lelkifurka nélkül!

Jut is eszembe, nem meséltem, mi lett a paleoelőtti vérkép eredménye. Szóval azért kötöttem ki orvosnál, mert meggyőződésem volt, hogy tutira kinyírtam az anyagcserémet valahogyan. Vagy összeomlott magától, nem tudom, de majd az orvos megmondja. Nagyon aranyos és kedves volt egyébként a doktornő. Mindenfélét kérdezett, éreztem, hogy tényleg fel akarja deríteni a dolgokat. Gyerekkori elhízás, étkezési szokások, életmód, stb. Hát igen, mindig is duci voltam, már kisbabának is. Azt mondta, azért az is sokat számít ám, milyen géneket hoztunk magunkkal. Én ezzel nem is vitatkozom. Apai és anyai ágon is a nők mind jó húsban vannak-voltak. Mondjuk, enni is szeretnek. De láttam én már sovány nőt is, akinek folyton rág a szája. Milyen igazságtalan is az élet. Szóval vettek vért éhgyomorra, majd zsemle-tej után két órával. Szept. 19.-ére voltam visszarendelve. A doktornő széles mosollyal fogadott, hogy hát igen, ezt nevezik egészségesen túlsúlyosnak. Minden értékem a normális sávban van. Tanácsképpen elmondta az ilyenkor szokásos többször de keveset útravalót meg tulajdonképpen tényleg jó dolgokat. Mivel én ekkor már a nyolcadik kilónál tartottam mínuszban, elmondtam neki, hogy én biza féltem attól, hogy mire visszajövök, még nehezebb és fáradtabb leszek, hát kutakodtam a neten és találtam egy jó kis diétát, szénhidrát-laktóz-glukózmentest, és hogy nagyon bejött nekem. Érdekes, nem mertem kimondani, hogy paleolit...  Örömmel gratulált, és azt mondta, ha ez nekem így bejött, akkor rendezkedjek be arra, hogy most már mindig így fogok élni, és meglátom, szépen le fogok fogyni. Sose tűzzek ki magam elé irreális célt, hogy rövid idő alatt megszabaduljak minden feleslegemtől, csak szép türelmesen bandukoljak az áhított eredmény felé. Teljesen igaza van, a türelmetlenségem eddig mindig hátat fordíttatott minden megkezdett vállalásnak. Viszont most más a helyzet. Nem a fogyás a célom, hanem az egészség, a fittség. A fogyás viszont plusz ambíciót ad. Ráadásul feltűnően sima lett a bőröm. Nem tudnám megmondani, milyen volt előtte, addig sem voltam ragyás vagy érdes. Mégis, valahogy a selyem és bársony jut eszembe meg a Níveareklám. Nem kell ide semmiféle kence. Szóval engem örömmel tölt el az, hogy ezek szerint a szervezetem a korábbi, viszonylag egészségtelen táplálkozást nem torolta meg rajtam. Azért mondom, hogy viszonylag, mert igazából eddig is a zöldségeket preferáltam, meg a könnyedebb ételeket. Mégis, azért szerintem minden tiltott, illetve rossz ez a szó, mert nem tilalomról van itt szó, szóval minden megbetegítő alapanyagból fogyasztottam naponta. Hol tejet, hol sütit, hol gabonát. Még ha nem is egyszerre, de minden napra jutott valami. Szerencsére nem vittem annyira túlzásba, hogy súlyos betegséget kreáljak magamnak. Viszont most már erősen érdekel, hogy vajon a paleolit diéta mellett vajon hogyan alakul a vérképem? Jövő héten be vagyok osztva időszakos orvosi munkaalkalmassági vizsgálatra, ahol van lehetőség vérvételre is, ha kérem. Hát kérni fogom. És majd elmesélem, hogy miből mi lett. Lehet, hogy két hónap még nem ad szignifikáns eredményt, de én mégis valahogy úgy érzem, javulnak az értékek. A jó is lehet jobb, nem?

Hazafelé annyira jó kedvem lett, hogy beballagtam a bioboltba és vettem egy fél kiló nyírfacukrot és őrölt kardamúmot. Számoljunk. Fél kiló nyírfacukor 1370 Ft. Mennyi cukrot is fogyasztok? Kávét sosem cukroztam, teát sem. Ha lekvárt főztem, akkor vettem nagyobb mennyiséget, illetve süteményekbe sütinként 20 deka plusz a krémbe is. Most a sütibe kell 4-5 evőkanálnyi. Lekvárt, ha édes a gyümölcs, annak cukortartalmát kihasználva, cukor nélkül készítem. Szóval akkor mi is a drága? Vagy vegyük a gyógyszerek árát, ami a több éves vagy évtizedes cukorfogyasztás eredményeképpen életed végéig szedned kell. Nem csupán a cukorbetegségre gondolok, tönkreteszi a többi méreggel küzdő szervedet is. Vagy a fogorvos.. vagy a műfogsor, aminek az árából egy középkategóriás kasznált kocsit is meg tudnál venni. Szóval? Mi is a drága? 

Mióta paleozom, imádok főzni. Előtte is szívesen művészkedtem a konyhában, szeretem, ha jó étvággyal fogyasztja a családom, amit a tányérra teszek. De most minden étkezés egy művészi alkotás, még nem ettem kétszer ugyanazt, és hidd el, nem drágább az élet így. Igaz, hogy húscentrikus, de most vetíts ki egy szelet húst egy hónapra. Igaz, hogy a krumpli nem drága, de a káposzta, a tök sem, vagy a sárgarépa. Azt hiszed, hogy nem fogsz tőle jóllakni? Dehogynem! Én kevesebbel beérem, mint azelőtt. Lehet, mindennek az az oka, hogy a függőséget okozó szénhidrátot és gabonákat száműztem az étrendemből. Meg az életemből. Ezek éhessé tesznek, vagyis, bár jóllaksz tőle, hamar visszazuhan a fellőtt vércukorszinted, és megint elővesz az éhség. Gondolj csak a nokedlire vagy a sztrapacskára. Ugye, milyen hamar megéhezel utána? Hát ezért. Én is nagyon szeretem, de ma már tudom, hogy besokkolom vele a hasnyálmirigyemet. És bizony, ettem nokedlit, méghozzá zablisztből. Mivel a zab glikémiás indexe alacsony, vagyis nem nyomja fel gyorsan és soká az inzulinszintet, olykor, persze nem naponta, megengedheted magadnak. Bár kicsit más az íze, de finom, és hosszan jóllakott maradsz tőle. Magokat daráltam, felvert tojásfehérjével és egy kis mézzel, sütőporral elkevertem, és megsütöttem. Hihetetlen, milyen mennyiségű sütireceptet találtam. Keresgélni kell, és rengeteg tippet kapsz. Főleg, ha felveszed a kapcsolatot hozzád hasonlóan nyitott paleoéletmódúakkal. Nem is kell kutatni, valahogy én is csak úgy összefutottam velük, és ennek nagyon örülök. Azt hiszem, kölcsönös segítségei vagyunk egymásnak. Úgy érzem, a paleosütik okozták eddig a legnagyobb örömet. Roppant ízletesek, és lelkiismeretfurdalás nélkül ehetek annyit belőle, amennyit megkívánok. Talán kétszer fordult elő velem, hogy "túlettem" magamat, ami azt jelenti, hogy az utolsónál megfordult a fejemben, hogy hú, ezt már nem kellett volna... na és? Fogytam tovább. Viszonylag gyorsan elbánt vele a szervezetem. Ha összehasonlítom a hagyományos, paleoelőtti és a paleos túlevéseimet, akkor azt kell mondjam, hogy a régi gyakoribb volt és bűntudatot, rossz kedvet okozott, nem utolsó sorban hízlalt is. Ma legfeljebb megállapítom hogy hülye voltam, kevesebb marad holnapra. Nem tudod úgy túlenni magad, hogy baj legyen belőle, mert amikor már elégnek, vagy soknak érzed, még akkor sem terhelted le annyira a szervezetedet, mintha egyetlen krémest vagy kakaóscsigát ettél volna. Lehet, hogy azt gondolod, hogy csak bebeszélem magamnak, hogy finom, és azért eszek kevesebbet, mert csak kínkeservesen tudom azt is magamba tuszkolni. Ha ha ha... Ezt egyféleképpen tudod csak meg. Ha kipróbálod.