Nem kell orvosság.

Soha nem tudtam a magamévá tenni az elvet, miszerint: reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy paraszt és vacsorázz, mint egy koldus. Mindig ezt a bőséges reggelit ajánlgatták különféle fogyókúrás oldalak, könyvek, kivéve a Testkontroll c. könyv. Bevallom, nekem ez volt az egyetlen fogyókúra, vagyis inkább életmód, amit követni tudtam. Ha megpróbáltam szót fogadni és bőségesen reggelizni, az egész napom arról szólt, hogy arra kellett koncentrálnom, hogy magamhoz térjek. Álmos voltam, fáradt, zavart, hogy tele a gyomrom, és egész nap az evés járt a fejemben. Úgy éreztem, mintha a reggelivel kinyitnék egy ajtót, ami addig többszörösen be volt lakatolva, de elég egyetlen falat, és már nem vagyok biztonságban. Innen kezdve folyamatosan ennem kell valamit, mert mardos az éhség. Az volt a legvéghezvihetőbb, hogy délig nem ettem szinte semmit, csak gyümölcsöt. Így aztán a tudomány abban látta hízásom okát, hogy a szervezetem sínylődik, ezért, amikor munkából hazatérve megettem egy tányér főtt ételt, azonmód raktározni kezdett, mint az őrült. Aztán tűrtőztettem magam újra, majd mikor már mégsem bírtam tovább, estefelé jött a szendvics vagy egy virsli sajttal. Bármi. És szegény testem, csak növelte a biztonsági raktárkészletet. Viszont azért mégiscsak azt kell, hogy mondjam, hogy a paleolit diéta megismerése előtt még mindig a Testkontroll ajánlásai voltak a legjobbak. Jó kis könyv, még a 80-as években olvastam, már akkor is köztudottá kellett volna válnia annak, hogy a tej emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ott volt benne fehéren, feketén, megindokolva, levezetve. Furcsa az ember, hogy a kézenfekvő dolgokat nehezebben hiszi el, mint a reklámok, egyéb műsorok propagandáit. Én elhittem, viszont valahogy mindig elfelejtődött egy idő után. Hiába határoztam el, hogy ez nem fogyókúra, hanem életmódváltás. Jött egy húsvét, egy karácsony, költözés, lakásfelújítás, befőzések, egyéb hétköznapi rohanások. És minden visszabillent a váltás előttire. A súlyom is. Azt hiszem, a szervezetemnek többet ártottam ezekkel a váltórohamokkal, mintha nem kezdtem volna bele semmibe. Most, hogy a paleolit diétára találtam, más megközelítésbe kerültek a dolgok. Az indulást az motiválta, hogy összeállt a kép, teljesen logikus lett minden összefüggés a táplálkozás és a szervezet működése, a test reakciói között. A betegségek nem maguktól vannak. Azért mi teszünk a legtöbbet. Lehet, hogy tudtunkon kívül, de az nem mentség. Ha meg már birtokunkban van a tudás is, mégis legyintünk rá, akkor meg aztán tényleg nem kell meglepődni, ha valamelyik túlterhelt szervünk felmondja a szolgálatot. Ketyegtetjük az időzített bombát, aztán csodálkozunk, ha robban. 

Felháborít a fogyasztói társadalom, holott ez logikus következmény. Akár a műszaki cikkekről, a ruhaneműről, járművekről van szó, a cél nem a hosszantartó működés, hanem a folyamatos pótlás. Tehát el kell romlania mindennek egy bizonyos idő után, holott azt már tudjuk, hogy ennek nem kellene így lennie, hiszen ismerjük a 100 éves izzó történetét, vagy az elnyűhetetlen harisnyáét. Amikor a gyártók szembesültek vele, hogy az életünk végéig minket kiszolgáló ketyerék helyett nem veszünk újat, és vagy kitalálnak valami új terméket, vagy csökkentenek a meglévők időtartamán, az utóbbi mellett döntöttek, mérnökök hada dolgozott jó pénzért a rosszabb minőségen. Talán sokan emlékeznek az idősebb korosztályból a 60-70-80-as évek autóira, mosógépeire, hűtőszekrényeire. Ma a szerelő, ha ilyennel találkozik javításra, rögtön ígéretedet veszi, hogy sosem dobod ki és nem veszel újat, mert ezeket meg lehet javítani! Az újakat eldobhatod 5-6 év múlva. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy az egészségünkkel ugyanez a helyzet. A gyógyszergyáraknak mi vagyunk a bevételi forrás, valószínűleg fontos nekik, hogy azért ne halj meg, mert halott ember nem járkál a gyógyszergyárba, viszont a betegségedet szinten kell tartani. A gyógyszerekkel fenntartod az illúziót, hogy jobban vagy, ha elhagyod, visszabetegedsz. Természetesen nem egy őszi megfázásra gondolok, bár akkor is teljesen felesleges mindjárt tablettákat kapkodni. Ismered a mondást: gyógyszerrel öt nap, gyógyszer nélkül egy hét alatt gyógyulsz ki belőle. Nem azt mondom, hogy az orvosság teljesen felesleges. Dehogy. Szükség van rá. De ha helyesen táplálkozol, akkor lehet, hogy életedben talán egyszer-kétszer, vagy egyszer sem találkozol a háziorvosoddal. 

Az a baj, hogy a helyes táplálkozásról mindenkinek más a meggyőződése. Nekem is más volt. Mindig az aktuális nézőpontot tettem magamévá. Azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy egyre egészségesebben étkezünk az ajánlások figyelembevételével, mégis egyre több a beteg, és egyre jellegzetesebbek ezek a betegségek. Én is gyanakdotam rég arra, hogy kell hogy összefüggés legyen a táplálkozásunk és a betegségeink között.  Egy orvost megkérdeztem (gasztroenterológust) egy ismerősöm emésztőszervi autoimmunbetegsége kapcsán, hogy vajon vannak-e ellenjavallott élelmiszerek, vagy amik kifejezetten ajánlatosak.Válaszképpen kicsit megvonta a vállát, és azt mondta, hogy mindent ehet, ami jól esik, és nem érzi azt, hogy felerősödnének a tünetek. A háziorvos valamivel többet mondott, nevezetesen azt, hogy az autoimmun betegségek sajnos az orvostudomány előtt is egy homályos folt, jelenleg itt tartunk, talán egyszer felfedezik a gyógyszert, amivel meg is lehet gyógyítani. Ennyi. Én nem hiszem azt, hogy az orvosoknak direkt úgy tanítanának orvoslást az egyetemen, hogy ez és ez a megoldás, de nektek betegeket kell gyártani, csupán a halál idejét kell kitolni ameddig lehet. Szerintem az orvostársadalom is meg van győzve arról, hogy a lehető legjobb, amit értünk tesznek. Az már más kérdés, hogy sok túlterhelt orvos már nem is rejti véka alá rossz kedvét, feltesz pár stratégiailag fontos kérdést, hogy kiválassza a listában szereplő leginkább ajánlatos medicinát. Egyébként véleményem szerint azért, hogy itt tartunk, nem az orvostársadalom a felelős, hanem a gyógyszergyártók és az élelmiszeripar. Hogy aztán ez egy gonosz és szövevényes érdekkapcsolat-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy az élelmiszeripar a legnagyobb hasznot az egészségetelen, illetve az egészségesnek kikiáltott, de lényegében halálos betegségeket okozó termékekből nyeri. Érdemes is reklámra költeni, hisz busásan megtérül. A gyógyszeripar meg ezt a szelet szépen befogja a vitorlájába. Hát én meg kiléptem a szélcsatornából. Nem eszem a szemetet.